Olyan volt megérkezni ide, mint egy új sziget felfedezése. Rengeteg szín, ember, pezsgő-vibráló hangulat. És hát persze KÖNYVek. A főszereplők. Idén a portugáloknak volt külön kiállítása, a cseresznyés kertben, mi legalábbis így neveztük. Szerettem a bőröndökben nézelődni, bíbelődni a képek előtt, felfedezni a kincseiket. Ez egy találkozó hely is volt, ahol az illusztrátorok gyűltek össze. Oldottabb, lazább hangulat, olyan, mint egy animációs filmfesztiválon, ahol beül a néző a moziba, és fütyülve, dübörögve várja a filmeket. Bolognában ez a pavilon az illusztrátorok központja, itt láthatóak az idei díjazott pályázatok, a kiállított könyvek, és van egy beszélgetős hely is, ahol a zsűri tagok és más illusztrátorok előadásait lehet meghallgatni. Egy óriási fal fut körbe, telis-tele névjegy kártyákkal, plakátokkal. A következő pavilonokban folynak a tárgyalások, mappával rohangáló emberek, kis bőröndöt húzó összevisszaság. Meglátogattuk a magyar pavilont is, ami szép nagy területet foglalt el, találkoztunk sok jó emberrel, örültünk egymásnak. Az utolsó nap teljes káosz alakult ki, már délelőtt voltak pavilonok, amelyek üresen tátongtak, és voltak, ahol még mindig tárgyalásokat folytattak. Néhány helyen sikerült könyveket vennünk, régóta remélt szépségeket, de többnyire nem voltak megvásárolhatóak a könyvek. Próbálkoztunk szépen angolul, franciául, hátha, olaszul is ha kellett, végül a francia szíveket sikerült megszelídítenünk:) Így kezemben néhány kinccsel hagyhattuk el a kiállítást, ahol még az utolsó pillanatban összefutottunk Patríciával, és családjával, amint próbálják átküzdeni a gyerekeket a kapun, de a szigorú ellenőrök, megkeményedett szavai elutasították a kedves szavakat. A kiállításra ugyanis tilos a gyerekeknek a bemenetel. Azért később mosolygós gyerek szemek, mesélték titkos kalandjukat, hogyan sikerült mégis bejutni a mesék vásárára. Merthogy a sok komoly üzlet mögött itt mégis meglapul egy kicsi a csodából, és ezért jó ide eljönni.
Olyan volt megérkezni ide, mint egy új sziget felfedezése. Rengeteg szín, ember, pezsgő-vibráló hangulat. És hát persze KÖNYVek. A főszereplők. Idén a portugáloknak volt külön kiállítása, a cseresznyés kertben, mi legalábbis így neveztük. Szerettem a bőröndökben nézelődni, bíbelődni a képek előtt, felfedezni a kincseiket. Ez egy találkozó hely is volt, ahol az illusztrátorok gyűltek össze. Oldottabb, lazább hangulat, olyan, mint egy animációs filmfesztiválon, ahol beül a néző a moziba, és fütyülve, dübörögve várja a filmeket. Bolognában ez a pavilon az illusztrátorok központja, itt láthatóak az idei díjazott pályázatok, a kiállított könyvek, és van egy beszélgetős hely is, ahol a zsűri tagok és más illusztrátorok előadásait lehet meghallgatni. Egy óriási fal fut körbe, telis-tele névjegy kártyákkal, plakátokkal. A következő pavilonokban folynak a tárgyalások, mappával rohangáló emberek, kis bőröndöt húzó összevisszaság. Meglátogattuk a magyar pavilont is, ami szép nagy területet foglalt el, találkoztunk sok jó emberrel, örültünk egymásnak. Az utolsó nap teljes káosz alakult ki, már délelőtt voltak pavilonok, amelyek üresen tátongtak, és voltak, ahol még mindig tárgyalásokat folytattak. Néhány helyen sikerült könyveket vennünk, régóta remélt szépségeket, de többnyire nem voltak megvásárolhatóak a könyvek. Próbálkoztunk szépen angolul, franciául, hátha, olaszul is ha kellett, végül a francia szíveket sikerült megszelídítenünk:) Így kezemben néhány kinccsel hagyhattuk el a kiállítást, ahol még az utolsó pillanatban összefutottunk Patríciával, és családjával, amint próbálják átküzdeni a gyerekeket a kapun, de a szigorú ellenőrök, megkeményedett szavai elutasították a kedves szavakat. A kiállításra ugyanis tilos a gyerekeknek a bemenetel. Azért később mosolygós gyerek szemek, mesélték titkos kalandjukat, hogyan sikerült mégis bejutni a mesék vásárára. Merthogy a sok komoly üzlet mögött itt mégis meglapul egy kicsi a csodából, és ezért jó ide eljönni.
Megjegyzések